2021. július 18. vasárnap (technikailag)

Szombat délután Olivér Ezrával közösen érkezik meg Bori születésnapi bulijára (bár a "buli" Olivér szerint túlságosan erős szó egy alig tucatnyi emberből álló társaságra). Ezra Boriék háza előtt parkol le az autójával, és amikor leállítja a motort, egy megvető pillantást irányít a hátsó ülés felé. A látványtól fintorba torzul a szája és összefut a...

Olivér tanakodva bámulja az előtte álló hatalmas, rózsaszín unikornist. A plüssállat (lény? teremtmény? borzalom?) csillogó, bamba gombszemekkel bámul vissza rá a polc legtetejéről, a sörénye kócos és még a többi részénél is rózsaszínebb, az árcédulája pedig többet mutat, mint Olivér bankszámlaegyenlege. Valaha.

Ezrával a dolgok nem teljesen térnek vissza a normálba, de a srác nem is kerüli annyira vehemensen Olivért, mint azt eddig tette. Olivér még mindig úgy érzi, hogy beszélniük kellene, de ezzel az új, felemás viszonnyal a képben nem tudja megfogalmazni, pontosan miről is. Mert Ezra újra eljön érte a menhelyre meló után (az autója megjavult, rejtélyes...

Olivér igazából már abban a pillanatban tudja, hogy ez egy szar nap lesz, amikor reggel kinyitja a szemét. Nem történik semmi különös vagy szokatlan, sőt éppen ellenkezőleg: napok óta rémálmai vannak éjszakánként, és az idő előrehaladtával egyre furcsábbá és véresebbé válnak, így egyáltalán nem éri meglepetésként, amikor hajnalban, a kelleténél...

Olivér már abban a pillanatban tiszta szívből gyűlöli az előtte álló napot, hogy kinyitja a szemeit. Lehúzza a fejéről a langymeleg takarót - csokornyakkendős és monoklis mopszok vannak rajta, háromezerötszáz forint volt a Tescóban - és kinéz az ablakon: az előtte álló fenyőfát tépi a szél, és a szürke-fekete égboltból ömlenek a dagadt hópelyhek....

Olivér és Ezra a Szabad Kikötő előtt állnak a Király utca végében (esernyő nélkül, mert az a gyengéknek való), miközben a többiek érkezésére várnak: Bori állítása szerint ő már éppen itt van (nincs), Dominik és Félix pedig lekésték a buszukat.

Olivér az ágyán ül Áfonyával és Borival - az egyik kezében a telefonja, másikban az Ádámtól kapott, azóta enyhén szottyos szalvéta, gyomrában pedig ideggörcs.

Olivér tenyere izzad és a szíve a torkában dobog, ahogyan a Tettye várfalának dőlve, Ádámra várva nézi az előtte elterülő várost. Még nagyjából fent van a nap, de a világ már szürke és az utcalámpák sárga fénye visszaverődik a panelablakokról. Az égen nagy, dagadt felhők úsznak, a hasuk lila és narancssárga a lemenő nap maradék fényétől.

Olivér Ezráék kanapéján ül két kezében kontrollelt szorongatva, Ezrára várva. Ez az első közös estéjük Olivér múltheti randija óta, amiről őszintén szólva nem sokat mesélt Ezrának, mert Ezra nem sokat kérdezett róla. Gyakorlatilag semmit.

Olivér az ágyán fekszik, a takarója (vasemberes, de csak azért, mert ő egy érett felnőtt, oké?) menthetetlenül összegubancolódva a bokája körül. Áfonya a mellkasán pihenteti a fejét, Olivér pedig elbambulva a kutya füleivel babrál - Áfonya szőre puha és selymes az ujjai alatt. Olivér nagyot sóhajt, és próbálja jó mélyre ásni a mellkasában feszítő,...