2021. július 17. szombat

Szombat délután Olivér Ezrával közösen érkezik meg Bori születésnapi bulijára (bár a "buli" Olivér szerint túlságosan erős szó egy alig tucatnyi emberből álló társaságra). Ezra Boriék háza előtt parkol le az autójával, és amikor leállítja a motort, egy megvető pillantást irányít a hátsó ülés felé. A látványtól fintorba torzul a szája és összefut a homlokán két ívelt szemöldöke.

Olivér hasonló arckifejezéssel és fáradt undorral fordul hátra az ülésében. A rózsaszín kreálmány buta szemekkel és enyhén ernyedt szarvval ül tomporán, a rajta áthúzott biztonsági öv alatt kidudorodik amorf pocakja. Olivér őszintén nem tudja feldolgozni a tényt, miszerint ez nemcsak, hogy egyeseknek tetszik, de még örömmel is fogadják a házukban. Megpróbál nem ítélkezni.

Ezra egy nagy sóhaj kíséretében kicsatolja az övét és egy folyékony mozdulattal kiszáll a kocsiból. Olivér igyekszik hasonló könnyedséggel és kegyességgel elhagyni a járművet, de amikor a hüvelykujjával lenyomja azt, a biztonsági öv zárja kattan, de nem enged. Olivér idegesen felmordul és erősebben ránt egyet az övön, de az továbbra sem hajlandó kicsatolni. Nem gond, mert az orosz módszer még sosem hagyta cserben a srácot, szóval teljesen egyértelműnek találja, hogy a legjobb megoldás a színtiszta erőszak lesz, és ész nélkül rángatni kezdi a zárat.

- Mi az istent csinálsz? - kérdezi Ezra, amikor hirtelen kinyitja Olivér ajtaját.

A hangja egészen olyan, mintha egy csalódott szülő kapta volna valami rosszaságon a gyerekét, és Olivér azonnal fel is kapja a fejét. Ezra egyik kezét a nyitott ajtón pihenteti, a másikat a kocsi tetején, és úgy hajol be az autóba. A nap a háta mögül süt, ezért Olivérnek hunyorognia kell, hogy rendesen lássa, de a másik srác arcára kiülő hitetlen mogorvaság még így is feltűnően kamu.

- Semmit - válaszolja Olivér ártatlanul. Ezra szemébe nézve ismét lenyomja a zárat, ezúttal nagyon-nagyon lassan, hátha az majd beválik. Nem válik. - Basszus!

Ezra nem szól semmit, csak lassan mélyebbre hajol a kocsiba egészen addig, amíg az arca centikre van Olivérétől. Olivér mozdulatlanná dermed és a tüdejében reked a levegő a váratlan közelségtől, de még így is érzi Ezra samponját a haján és kölniét a bőrén, amitől a mellkasa idegesen összeszorul és a szíve dübörögni kezd a bordafalán. Nagyot nyel, és kitágult szemekkel követi a srác kezeinek mozdulatát, miközben Ezra Olivér válla mellett megtámaszkodva áthajol felette, és lenyomja a biztonsági öv zárját. Az megint kattan egyet, mire Ezra két ujja közé csippenti a pántot és lazán kicsatolja azt a helyéről. Amikor az öv simán visszagördül a helyére, Ezra oldalra fordítja a fejét és gúnyosan felvonja egyik szemöldökét.

Aztán ő is megdermed, mintha csak most tűnne fel neki, hogy mennyire rohadtul közel van Olivérhez. Olivérnek ez eddig is fájdalmasan tiszta volt, de most, hogy Ezra felé fordult az arcával, egyszerűen nem tudja figyelmen kívül hagyni azt az aprócska részletet, miszerint rohadtul közel vannak egymáshoz. Olivér érzi Ezra lehetét az arcán, amikor a srác lassan és kimérten, mintha nyugtatni próbálná magát, kifújja azt. Ha Olivér egy kicsikét előrébb hajolna, ha Ezra egy kicsikét oldalra billentené a fejét, akkor...

- Béna vagy - szakítja félbe Ezra szokatlanul rekedt hangon Olivér veszélyes gondolatait.

Ezra hirtelen kihátrál az autóból, a hátsó ajtóhoz lép, és a kelleténél nagyobb erővel és lendülettel feltépi azt. Kiszedi az unikornist az ülésről, becsukja az ajtót, és a hóna alatt szorongatva a satnya plüsst vár, amíg Olivér végre kellőképpen összeszedi magát és kiszáll a kocsiból. Olivér feljebb húzza a nadrágját és megigazítja a pólóját, aztán zavartól vöröslő fejjel Ezrára kapja a tekintetét. Ezra azonnal a kezébe nyomja a plüsst, bezárja az autót, és sietve megindul a ház felé.

Olivér még egy ideig bambán nyomorgatja a rózsaszín fertelmet a kezei között. Beletelik pár másodpercbe, mire az agya feldolgozza a történteket és a szíve meg a fülében dübörgő vér végre kicsit lenyugszik. Amikor nagyjából képes megemberelni magát, Ezra már a bejárati ajtónál vár, szóval Olivér nyugtató jelleggel a hajába túr, és megindul ő is a ház felé.

Bori abban a pillanatban nyitja ki az orruk előtt az ajtót, hogy Olivér felér a lépcsőn. A lány azonnal először Ezra nyakába ugrik, utána pedig Olivérre és az őt majdnem teljesen kitakaró unikornisra néz. Élesen felvisít örömében, kettőt ugrik a helyén, és izgatottan tapsikol párat. Kikapja Olivér kezéből a plüsst, megcsodálja, majd Olivérnek is ad egy anakonda erejű ölelést.

- Olyan cuki, hogy belehalok! - mondja Bori.

- Aligha - jegyzi meg szarkasztikusan Ezra, mire a lány a vállába bokszol.

- Nagyon szépen köszönöm! - szól ámuldozó hanggal.

- Hát, igazán nincs mit - válaszolja Olivér fel-le méregetve Borit és a plüsst. - Boldog születésnapot!

Bori maga előtt kitartva a méretes teremtést, pingvin-járásban beljebb indul a házba. Olivér örül, hogy a lánynak tetszik az ajándéka (akármilyen rusnya is - mármint a plüss, nem Bori), és megkönnyebbülve megindul utána ő is. Erza némán követi őket be a nappaliba, ahol Dominikon és Félixen kívül még páran ülnek a kanapén, illetve állnak elszórtan a szobában. Olivér és Ezra ismerik a szűk baráti társaságukon kívül jelen lévőket, mert az évek folyamán rendre összefutottak már, úgyhogy a srácok egyöntetűen odaköszönnek mindenkinek, miközben Bori izgatottan körbe mutogatja új szerzeményét (bár az tényleg akkora, hogy még az űrből is látni lehet).

Olivér végig néz a helyiségen. A kényelmesen tágas nappali fehér falait tetőtől-talpig lufik és mindenféle díszek borítják, az egyik oldalon pedig egy unikornisos (milyen meglepő) terítővel letakart asztal cuftik tele van sütikkel, rágcsákkal és italokkal. A mellette elhelyezkedő polcrendszeren áll a bekapcsolt tévé és a hangfalakból könnyed, örömteli trash metál szól. A szemközti egészfalas teraszajtó túloldalán méretes grill áll, a lábánál már ki is van készítve a faszén.

- Mit kértek inni? - kérdezi Bori az asztalhoz lépve, és felsorolja a választékot.

Olivér a szokásos rum-kólánál marad, míg Ezra a kezébe vesz egy üveg búzasört, és kinyitja a fogával. Olivér fájdalmasan fintorog egyet ezt látván és hallva, és kellemetlenül elfordul inkább. Ezra ismételten felvont szemöldökkel ránéz, és némán lehúz egy jó nagy kortyot az italból annak ellenére, hogy kocsival jött, mert a megbeszéltek szerint éjszakára az autót Boriék háza előtt fogja hagyni, és majd holnap visszajön érte.

Bori büszkén a kezébe veszi az unikornist és szobára megy vele. Ezra és Olivér leülnek a kanapéra Dominik és Félix mellé, akik azonnal mindenféle ökörségeket kezdenek ontani magukból. A szemközti fotelek egyikében ülő lány (Kitti, Bori egyik középiskolás volt osztálytársa, ha Olivér jól emlékszik) feltűnően kihúzza magát, és úgy csinál, mintha ő is a beszélgetés részese lenne. Olivér próbál nem foglalkozni sem vele, sem pedig a benne morajló hirtelen irritáltsággal.

Nem sokkal később Bori visszatér és maga előtt összekulcsolt kezekkel megáll Ezra előtt. Ezra várakozóan felnéz rá, mire a lány megrebegteti a szempilláit, és bájosan rámosolyog.

- Mit akarsz? - kérdezi Ezra mogorvaságba rejtett mulatsággal a hangjában.

- Azt szeretném kérdezni, hogy... - kezdi a lány, de a srác a szavába vág.

- Nem - mondja. - Elfogyott.

Bori mérgesen dobbant egyet a lábával.

- Jó, akkor húzzál kifele és kezdj el grillezni!

Ezra egy fintorral próbálja palástolni a vigyorát. Sóhajt egyet, megforgatja a szemeit, majd Bori fölé magasodva felkel.

- Akkor adjál kaját - morogja.

Bori bemegy a konyhába, szöszmötöl pár percig, és végül megjelenik két tálca hamburgerhússal a kezeiben. Ezra átveszi tőle a kaját és kimegy a teraszra, ahol lerakja a tálcákat és a sörét egy asztalra, és gyakorlottan nekiáll előkészíteni a grillt. Bori elégedetten figyeli a srácot egy ideig, aztán a korábbihoz hasonló arckifejezéssel Olivér felé fordul, és szélesen vigyorog egyet.

- És tőlem mit akarsz? - kérdezi ezúttal Olivér, de az ő hangjából hiányzik a tettetett ingerültség.

- Segíts a konyhában, légyszi! - válaszolja a lány szépen pislogva.

Olivér engedelmeskedik, és az italával a kezében követi Borit a konyhába. A lány vehemensen keresni kezd a szekrényekben és fiókokban, aztán pár percig a hűtőben kotor valamit. Nem sokkal később a konyhapultra lerak egy rakat bucit, sajtot meg zöldséget, egy halom tányért és egy tucat edényt, és végül két nagy kést és egy pár kisebbet.

- Ádám? - kérdezi a lány közömbösnek álcázott hangon, mintha csak úgy mellékesen jutott volna eszébe a kérdés, majd egy kenyérvágó késsel nekiáll félbevágni a bucikat.

Olivér gyanakvóan ránéz a szeme sarkából, mert hiába próbál a lány úgy tenni, mintha semmi mögöttes tartalom nem lenne a kérdésében, Olivér pontosan tudja, hogy de, igenis van. És azt is tudja, hogy mi az.

- Majd jön - válaszolja a srác hasonlóan ártatlan hanggal, miközben szeletelni kezdi a tömbsajtot. - Még dolga van a városban. Azt mondta, ne várjuk meg a tortával, ha nem ér ide addig.

Bori nem válaszol szavakkal, csak hevesen bólogat és hümmög. A felvágott bucikat egy külön tálcára helyezi és félrerakja azt a pulton, mielőtt folytatná a vagdosást.

- Szóval akkor ezek szerint még nem...? - kérdezi be nem fejezve a mondatát.

Olivér türelmetlenül a pultra a teszi a kését, és a képességeihez mérten gyilkos szemekkel mered a lányra. Bori próbálja magát kicsire összehúzni és védekezőn a nyakához emeli a vállait. Úgy néz Olivérre, hogy a srác lássa, tényleg nem rosszakaratból kérdezi, de a másikat ez egyáltalán nem hatja meg, ellenben idegesíti. Olivér tudja, hogy Bori őszintén csak jót akar neki, és hihetetlenül hálás is a lánynak, amiért az mindig kiállt mellette és segített, amiben csak tudott, de... Olivér még nem képes beismerni, hogy a lánynak teljes mértékben igaza van.

Mert igaza van, Olivér a lelke mélyén ezt nagyon jól tudja. Tudja, hogy a kapcsolata Ádámmal esélytelen és igazságtalan a sráccal szemben egészen addig, amíg Ezra a puszta közelségével képes összekuszálni minden gondolatát, és azt is tudja, hogy ez egyhamar nem fog változni. Hatalmas lelkiismeretfurdalása is van ez miatt, egy utolsó szemétnek érzi magát, valahányszor azon kapja magát, hogy Ádámot csókolja és Ezrára gondol, de a lényének egy makacs része mindenáron tagad, és egyszerűen nem képes beismerni a kudarcot. Mert ez az Olivér számára: egy hatalmas nagy kudarc, hogy ennyire képtelen elfelejteni azt, ami sosem volt és nem is lesz az övé.

A másik, amit jelenleg még nem tud beismerni saját magának (ellenben az agyának egy rejtett zugában ezzel is maximálisan tisztában van) az az, hogy ha Ádám nem képes vele elfelejtetni Ezrát, akkor senki sem fogja tudni. Ami ijesztő és kétségbeejtő, mert azt jelenti, hogy örök életében egy szerencsétlen balfék lesz, aki a heteró haverjára csorgatja a nyálát, és soha a büdös életben nem lesz egy normális, őszinte kapcsolata.

Bori valószínűleg látja az ezernyi aggodalmat az arcán, mert sajnálkozó tekintettel néz Olivérre, és egy sóhaj kíséretében lelohadnak a vállai. Minden esetleges okoskodását lenyeli, és visszafordul a bucikhoz. Olivér megkönnyebbül, hogy egyelőre ejtésre kerülnek katasztrofális szerelmi életének részletei, és Bori példáját követve a zöldségeknek szenteli a figyelmét. Hosszas perceken keresztül szótlanul dolgoznak egymás mellett, a csendet csak Bori időszakos dúdolgatása és alkalmi káromkodása töri meg.

- Mi van, nyomik? - lép be Ezra kis idő elteltével a konyhába.

- Nyaljál kaktuszt - mosolyog válaszul Bori. - Születésnapom van, ma kedvesnek kell lenned velem.

- Technikailag csak holnapután lesz - jegyzi meg segítőkészen Olivér, mire Bori pufogva ránéz.

- Te meg mégis kinek az oldalán állsz?

Olivér megvonja a vállát.

Ezra megkerüli a pultot, és Olivér háta mögött megállva szemügyre veszi a srác eddigi munkásságát. Olivért váratlanul éri a másik közelsége (pedig az utóbbi napokban aztán igazán megszokhatta volna), és megcsúszik a kés a kezében. Szerencséjére az ujját éppen, hogy nem találja el, de vészesen közel jár ahhoz, hogy elveszítsen magából egy darabot, és a következő szelet paradicsom ujjnyi vastagra és furcsán csáléra sikerül.

- A steaket szeretem véresen, nem a paradicsomot - mondja Ezra gonoszan, de a kezével azonnal Olivér ujjáért nyúl. A fényben megforgatja azt egyszer-kétszer, amíg kellőképpen meg nem bizonyosodik arról, hogy Olivér valóban sikeresen megúszott egy utat a sürgősségire. - Hogy vagy még életben?

- Vak szerencse és merő véletlen - nyögi ki válaszul Olivér.

Bori megköszörüli a torkát, mire Ezra arrébb lép egyet.

- Kell egy tányér meg még egy sör - mondja a lánynak.

Bori a kezébe nyomja a kérteket. Ezra megköszöni, aztán minden további nélkül kisétál, és Bori szóra nyíló száját látva Olivér egy kézmozdulattal a lányba folytja a hangot. Beletelik egy pár percbe, mire kettejük között a hangulat megszűnik kínosnak lenni, de mire végeznek a konyhában, addigra végre sikerül, és nevetve térnek vissza a nappaliba a többiekhez.

Időközben a grillt átvette Félix és Dominik, amiről többek között az a méretes, fekete füstfelhő is árulkodik, ami lassan, de biztosan befelé araszolgat a nyitott teraszajtón keresztül. Olivér a kanapén, Kitti mellett találja meg Ezrát, a srác magára érdeklődést erőltetve hallgatja a lány értelmetlen fecsegését. Kitti teljes testével Ezra felé fordulva ül a kanapén, és a könyökét a háttámlán támasztva forgatja egy tincsét az ujjai körül, miközben erősen affektál. Annak ellenére, hogy Ezráról abszolút lesüt a totál unalom, Olivér azonnal felismeri a benne fejét felütő érzelmet.

Ezra észreveszi Olivért, és egyetlen szó nélkül otthagyja a lányt. Kitti értetlenül kikerekedett szemekkel néz a srác után, és az arckifejezéséből Olivér látja, hogy nincs hozzászokva ahhoz, hogy faképnél hagyják.

- Kedves lánynak tűnik - élcelődik Olivér, amikor Ezra mellé ér, mire a srác morog egyet.

- Azt hittem, sosem lesz vége.

- Jaj, te szegény - vigyorog Olivér. - Pedig imádod, ha körbe rajonganak.

Ezra az ajkába harap, hogy elrejtse kunkorodó mosolyát, de nem jár teljes sikerrel. A szájához emeli a sörét és lassan kortyol belőle egyet inkább.

- Nehéz kereszt, amit viselnem kell - feleli sóhajtva.

- Az - nevet fel Olivér. - Nem vagy egy kicsikét narcisztikus?

- Én? A szerénység az egyik legnagyobb előnyöm.

- Igen, azt látom.

A teraszajtó gyorsan és hangosan bevágódik. Ezra és Olivér ámulattal vegyes ijedelemmel nézik, ahogyan Dominik és Félix egy szénné vált, lángoló szelet hamburgerhúst igyekeznek eloltani. Dominik a húscsipesszel fogja a feketéllő valamit (látszólag kajának már nem nevezhető), és teli tüdőből ráköpköd párszor. A fújdogálástól a hús csak még nagyobb lángra kap, mire Dominik gyorsan a földhöz vágja és izomból taposni kezdi. Félix közben fogja a sörét, és pániktól eltorzult arccal ráönti azt a széndarabra és Dominik csukájára.

- Te normális vagy?! - ordít fel Dominik. - Ne a sört, te szerencsétlen! Ott a tablettás bor, hát nem hiszlek el!

- Éhen döglünk - mondja halkan Olivér, és Ezra bólint.

Bori a hangzavarra előmászik a konyhából, kivágtat a teraszra a két idiótához, és lekever egy tockost az első srácnak, akit elér (Félix). Amikor kellőképpen helyükre teszi őket, elégedetten sarkon fordul, és visszakúszik a konyhába azzal a felszólítással, miszerint mindenki szedje össze magát és tegyenek úgy, mintha jól éreznék magukat.

A társaság megfogadja Bori szavait, már csak azért is, mert senki sem mer ellenszegülni a lány diktatúrájának. A beszélgetések és hülyülések kezdetben erőltetettek, de alig fél órával később a hangulat már sokkal oldottabb, és hamarosan előkerülnek a tabukérdésekkel telepakolt társasok és a kártyajátékok.

Olivér jól érzi magát, és az órák gyorsan telnek. Ezra mindig ott van valahol mellette, és szarkasztikus kommentárral és tömérdek mennyiségű gúnnyal meg fekete humorral narrálja végig az estét Olivér oldalán. A srác időnként csípős megjegyzéseket tesz, amiket általában Olivérnek címez, de a szavaiban nincs valódi rosszindulat, és Olivér különben is imádja Ezra száraz humorát és élcelődő stílusát. A folytonos viccelődések közben az alkohol gyorsan fogy, és mire elkészülnek a hamburgerek (valamilyen csoda folytán a hús egy része egészen ehetőre sikerült) és a társaság nekiáll enni, Olivér már jólesően be van csiccsentve - valószínűleg ezért nem sikerül túlságosan szépen elfogyasztania a méretes adagot, amit Ezra szóvá is tesz.

- A könyöködön folyik a szaft - mondja megvetően.

Olivér megpróbálja lenyalni. Nem sikerül. Ezra elképedve követi végig a tekintetével a mutatványt, végül megragadja maga mellől a szalvétáját, és Olivér csuklója köré fonva az ujjait letörli a zsírt. Ezt egy párszor még megismétlik, amíg Olivér és a társaság többi része befejezik a hamburgereket.

A kajálást követően nem állnak neki a tortának azonnal, mert egyszerűen nem fér beléjük több. További kellő mennyiségű alkohol mellett a bagázs felveszi a korábban félbehagyott sztorizgatás fonalát, és kezdenek egy új kört Bori kedvenc kártyajátékából (unikornisos, nyilván). Kört kör után játszanak, mert a lány érzelmi zsarolásként használja közelgő születésnapját, és mire észbe kapnak, már be is esteledett.

A sokadik körre Ezra sem józan már, ellenben kissé részeg, ezért (meg az alapszemélyisége miatt) minden adandó alkalommal keresztbe tesz Olivérnek játék közben. Amivel csak lehet, megnehezíti a srác dolgát. Onnantól kezdve, hogy eszébe jut, Olivér mennyire csiklandós, egyszerűen nem hagyja abba a bökdösést és szurkálást, de még ezzel sem elégszik meg, mert egy idő után fogja és Olivér oldalába nyomja (meglepően finoman) a villáját. Olivér azonnal védekező pozíciót vesz fel és próbál megszabadulni a másik kezében szorongatott evőeszköztől, de Ezra röhögve a feje fölé tartja azt.

Olivér a székében ugrándozik Ezra kárörvendő nevetését hallgatva, amikor megszólal a csengő. Bori azonnal felpattan a székéről és beengedi az új jövevényt, és Olivér először nem érti, hogy Ezra képéről miért fagy le a vigyor. Aztán meghallja Ádám visszafogott köszönését és rögtön meg is érti.

Olivér örül Ádámnak, mert annak ellenére, hogy nem szerelmes belé és talán tényleg soha nem is lesz, még igenis élvezi a társaságát. Ezra reakciójától azonnal felmegy benne a pumpa, de egyelőre igyekszik mélyen eltemetni magában, és felkel a székéről. Egy erőltetett, de őszinte mosollyal az arcán Ádámhoz lép, a karjára teszi a kezét és megszorítja azt köszönésképpen.

- Rendben idetaláltál? - kérdezi Olivér.

- A GPS-szel nehéz eltévedni - mosolyog Ádám. - Mit játszunk?

Olivér az asztalhoz vezeti Ádámot, a sajátja mellé húz egy üres széket, és leülteti rá. Bori segítségével gyorsan elmagyarázzák neki a játék szabályait, de Ádám egyelőre még nem száll be, hanem csak csendben megfigyel. Ezra nem szól és nem nyúl hozzá Olivérhez többet a játék során, sőt még alig feltűnően a székét is távolabb húzza tőle. Olivér értetlen dühhel ökölbe szorítja szabad kezét az asztal alatt, és amikor Ezra cseszegetése nélkül problémamentesen megnyeri a játékot, az öröme nem őszinte.

Amint vége a körnek, Ezra lassan és kimérten felkel a helyéről. A konyha felé veszi az irányt, Olivér hallja, ahogyan hangosan becsapja a hűtő ajtaját, mire Bori felkel a helyéről és utánamegy. Olivér egyre fortyogó indulattal vár a helyén, a szemével a konyha felőli boltívet szuggerálja, miközben Ádám hangja egybefolyik a többiekével.

Még mindig nem érti Ezrát. Még mindig rohadtul bántja. Az utóbbi időben annyira jól megvoltak, hogy már kezdte azt hinni, most már végre tényleg minden rendben lesz. De semmi sincs rendben, mert Ezra még csak egy közös légtérben sem képes tartózkodni vele, ha Ádám is ott van. Olivér szeretné elhinni, amit Bori a múltkor mondott, miszerint Ezrának nincs azzal semmi baja, hogy a srácokat kedveli, de nem tudja, mert mi más magyarázat lehetne a srác viselkedésére?

Olivér összeszoruló gyomorral és remegő indulattal nézi, amint Ezra ismét megjelenik a konyhából, nyomában Borival és kezében egy újabb üveg sörrel. A srác nem néz rá Olivérre, sőt kifejezetten kerüli is a tekintetét, amitől a harag és sértettség csak jobban elharapódzik a másik mellkasában. Ezra közben a teraszajtóhoz ér, a szájába tol egy szál cigit, aztán eltűnik az ajtó túloldalán a lámpa visszaverődő fényében. Olivér összeszorított szájjal és ököllel nézi saját tükörképét az ajtó üvegén.

Ádám aggódva megszorítja a kezét az unikornisos terítő takarásában.

- Mindjárt jövök - mondja Olivér, és meg sem várva a választ Ezra után indul.

Nem találja meg rögtön, mert a srác egészen oldalt áll, ahonnét már nem lehet rálátni az üvegre. Ezra a korlátnak támaszkodva, feszülten szívja a két ujja között tartott cigarettát, és a háta megmerevedik, amikor meghallja a közelgő lépteket, de nem fordul meg. A keze mellett a korláton ott terpeszkedik a frissen bontott üveg sör, és Olivér még a gyér fényben is látja, hogy a fele már hiányzik.

Olivér dühe tovább nő, és vele együtt tovább mélyül a sértettsége is. Nem igazságos, amit Ezra csinál, egyszerűen nem fair, és rohadtul összezavarja Olivért és az érzéseit.

- Elárulnád, hogy mi a franc bajod van? - kérdezi Olivér azonnal, amint Ezra közelébe ér.

A srác keze a szája felé félúton megdermed, és Olivér tudja, hogy az Borira számított. Vagy akárki másra Olivéren kívül.

- Semmi - feleli Ezra rekedten, és végre a szájához emeli a cigit. Mélyen szív belőle, a parázs vörösen felizzik, majd lassan kifújja a füstöt az éjszakába.

- Lószart! - csattan fel mérgesen Olivér a kelleténél hangosabban. Halkabban folytatja tovább, de a haragja így is tisztán kivehető: - Látom, hogy valami rohadtul zavar.

- Mondom, Oli, semmi.

Ezra hangja feszült, mint a húr, és szokatlanul halk, a figyelmeztetés tisztán és élesen kivehető belőle. Más helyzetben Olivér hagyná, hogy a másik magától lenyugodjon és a maga idejében ossza meg vele azt, ami éppen bántja, de ez a hajó már elúszott: Olivér válaszokat akar, és most. Nincs már sem türelme, sem pedig idege ehhez a folyamatos huzavonához, ehhez az állandó görcshöz a gyomrában.

- Ne hazudj a képembe! - csattan fel ismét, és a vállánál megragadva szembe fordítja magával Ezrát. - Tudom, hogy bajod van, mert látom rajtad! Abban a pillanatban, hogy megjelenik Ádám, úgy nézel rám, mint akit lehánytak!

Ezra lehajtja a fejét és elfordul Olivértől. A haja az arcába lóg, Olivér nem látja a szemeit, és van egy olyan sanda gyanúja, hogy Ezrának pontosan ez volt a célja a mozdulattal. Ezra a cipőjének orrával lerúgja a teraszról a leesett, parázsló szál cigarettát, és megrázza a fejét.

- Ez nem igaz - tagadja.

- Nem a szart nem! - erősködik Olivér hevesen, és közelebb lép Ezrához. A kezeivel kinyúl felé, de nem ér hozzá, mert az utolsó pillanatban rájön, hogy fogalma sincs, mihez akar velük kezdeni. - Csak valld be, hogy rohadtul utálod, hogy Ádámmal járok!

Ezra élesen beszívja a levegőt, és dactól szikrázó szemekkel hirtelen felnéz.

- Oké, ezt szeretnéd hallani? - kérdezi visszafolytott indulattal, és durván bólint egyet. - Rendben, tessék, rohadtul utálom! Sőt, tudod mit? Gyűlölöm, hogy vele jársz, most boldog vagy?

Nem, Olivér nem boldog. Pontosan tudta, hogy ezt a választ fogja kapni, Ezra szavai mégis kiütik belőle a levegőt. Legalább kint van a szög a zsákból, gondolja. Legalább most már kétség nélkül tudja, hogyan érez Ezra valójában.

- Nem gondoltam, hogy ekkora homofób vagy - mondja halkan és csalódottan, mire Ezra humor nélkül felnevet.

- Hidd el, Oli, nem vagyok az.

- Most mondtad, hogy...

- Nem így értettem - vág a szavába Ezra határozottan és ellentmondást nem tűrve.

- Akkor mégis hogyan értetted, ha? - emeli fel a hangját újból Olivér.

Ezra lassan kifújja a levegőt a tüdejéből. A hajába túr, a fogai közé harapja piercinges ajkát egy pillanatra, és a vállai legyőzötten leereszkednek.

- Csak engedd el, Oli - mondja kérlelőn.

- Nem engedem! Hogy értetted akkor, Ez, hm? - Olivér közelebb lép egyet Ezrához, amíg alig egy lépésnyi távolság marad kettejük között. - Hogyan értetted?

- Úgy, hogy nekem kéne a helyében lennem! - Ezra szinte üvölti.

Olivér összezavarodva ráncolja a szemöldökét. Ezra szavainak nincs értelme, mert az egyetlen jelentés, amit Olivér ki tud belőlük venni, lehetetlen és nem létező.

- Mi van?

- Nekem kéne a helyében lennem, Oli! - ismétli Ezra hévvel, és visszafordul a korláthoz. Az eddig magában tartott gát összeomlik, és az érzései szokatlan vehemenciával törnek ki a srácból, amikor folytatja: - Lehetnék is én a helyében, Bori rég megmondta már, hogy lépnem kellene valamit, de nem mertem, mert egy rohadt jelet nem adtál, hogy bármi esélyem lenne, márpedig gondoltam, hogy ha már legjobb barátok vagyunk, akkor legalább annyit a képembe vágnál, hogy a srácokra is buksz, de nem mondtad egy rohadt szóval sem, úgyhogy reménykedni sem mertem ilyenben! - mondja egyre emelkedő hanggal, hirtelen közel lépve Olivérhez. - Úgyhogy befogtam a számat és kussoltam, mondván, hogy legalább a barátságunkat nem rontom el, erre megjelenik ez a srác, és öt perc alatt megszerzi azt, amit éveken keresztül akartam!

Olivérnek keservesen sok idejébe telik feldolgozni Ezra szavait. A mondandója végére a srác olyan közel áll Olivérhez, hogy összeér a cipőjük orra, és Olivér látja Ezra alkoholtól csillogó szemeiben a mérget és a keserűséget. Ezra mellkasa fel-le jár az indulattól, és a szájával gyakorlatilag vicsorít, miközben kereső szemekkel várja Olivér reakcióját.

- Te... - kezdi Olivér, de nem tudja, hogyan folytassa. Ezra heves tekintettel figyeli őt, a leheletét érzi az arcán, úgy, mint délután a kocsiban, és az elhangzottak ellenére megint csak nem tud figyelni semmi másra azon kívül, mint hogy mennyire közel állnak egymáshoz.

- Lett volna esélyem? - kérdezi Ezra halkan.

Olivér nem érti, hogy lehet ez tényleg ennyire kétséges a másiknak. Hogyan lehet az, hogy Ezra sosem vette észre, hogy sosem látta Olivér arcán a sóvárgást? Hogyan nem tűntek fel neki a kelleténél hosszabb és gyakoribb érintések, az állandó pír az arcán, a remegés a hangjában?

Olivér akaratlanul megnyalja a száját, mert nem tudja, miként válaszoljon, és Ezra szemei követik a mozdulatot. Olivér nyelve hegyén már ott van az igen, szinte érzi az ízét a szájában, de az agyával tudja, hogy ez túlságosan veszélyes és ingatag talaj. Száraz torokkal és vágtázó szívvel, remegve kifújja a levegőt. Ezra arca közel van, és ahogyan Olivér tudattalanul közelebb dől hozzá, érzi a belőle sugárzó hőt és feszültséget. Ezra lehajol, a szájuk majdnem összeér, Olivér ajkai már előre bizseregnek a várt csóktól.

De ez így nem jó, sikítja Olivér agya. Ez így nincs rendben, mert Ezra részeg, és Olivér is részeg, és ráadásul valaki mással jár, és Olivér nem akar az a srác lenni, és végképp nem akarja, hogy Ezra az a srác legyen. Akarja ezt a csókot, rohadtul és fájdalmasan, de nem így, mert ez így nem fair Ezrával szemben, nem fair Ádámmal szemben, és nem fair Olivérrel szemben sem.

Az utolsó pillanatban Ezra mellkasára teszi a tenyerét, és megállítja őt.

- Várj - mondja, és amikor Ezra reflexből, visszautasítva hátrébb lépne, Olivér a pólójába markol és nem engedi. - Ne így.

A terasz túlsó végében Ádám hangosan megköszörüli a torkát. Olivér gyorsan ellép Ezrától, de nem engedi el az ujjai között szorongatott pólót. Nem meri, mert attól fél, ha nem figyel oda eléggé, a srác visszaszívja az egészet és eltűnik, de bűntudattal és borzalommal vegyes szemekkel figyeli Ádám érzelmektől mentes arcát.

- Ádi... - kezdi bizonytalanul. Tesz egy lépést a srác felé, de Ádám csak maga elé emeli a kezét, és megrázza a fejét.

- Most vágják a tortát - feleli, mintha nem lenne ezernyi más, amit Olivér fejéhez vághatna. Egy erőtlen mosolyt erőltet magára, és megvonja a vállait. - Tudom, mikor veszítek, és amúgy is eléggé esélytelenül kezdtem. Majd beszélünk, ha szeretnéd - bólint magának, és hátat fordít. Megindul befelé, de néhány lépés után megint megfordul, és szigorúan Ezra szemébe néz. - Ne baszd el.

Olivér döbbenten, földbe gyökerezett lábakkal nézi végig, ahogyan Ezra lassan bólint és Ádám büszke higgadtsággal betolja maga mögött a teraszajtót. 

Írj véleményt!